Ki ne akarna egy könyvesboltot örökölni elhunyt nagybátyja után? Pláne ha ehhez még a gyerekkorából jól ismert imádott "kincsvadászatos" feladvány is tartozik.
Ki ne akarna egy könyvesboltot örökölni elhunyt nagybátyja után? Pláne ha ehhez még a gyerekkorából jól ismert imádott "kincsvadászatos" feladvány is tartozik.
Egy jó ideje ott csücsült már a könyvespolcomon ez a kötet, türelmesen várva, amíg elérkezik az ő ideje, és most január második felében határozottan el is érkezett.
A Szupermarket egy olyan hely, amit mindannyian jól ismerünk. Lehet különböző termékeket venni, van benne pékség is, meg zöldség-, gyümölcs osztály, és kedvesek az ott dolgozók. Kivéve, ha mindez csak a fejedben létezik.
Előző év december végén (vagyis 2018-ban) még álmomban sem gondoltam volna, hogy a 2019-es évben sikerül majd ennyi könyvet elolvasnom. Évek óta alig maradt időm a gyerekek és egyéb teendőim mellett az olvasásra. Nagyon (nagyon) hiányoztak már a könyvek, mert az az évi 5-10 db könyv, amire időm jutott, sehol nem volt a korábbi években elolvasott könyvek mennyiségéhez képest. Éppen ezért elharáztom, hogy ez most már nem folytatódhat így tovább, és ebben az évben változtatok ezen.
2019. bizonyos szempontból különleges év volt a számomra, ugyanis ez volt az az év, amikor végre visszatértem az olvasáshoz. Vagyis jobban mondva a mennyiségi olvasáshoz. Ebben az évben indítottam el a Könyvuniverzum blogot is, amely az egyik legfantasztikusabb dolog lett számomra az évben.
Habár az olvasás nem évszak függő, talán azért a hűvősebb, hidegebb időben mégis többet húzódunk be olvasni. Én is készülök a hosszú téli napokra, így ismét összegyűlt pár újdonság a könyvespolcomon, amit ebben a szezonban tervezek majd elolvasni.
Kicsit szkeptikusan kezdtem neki ennek a könyvnek, mert bár a fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, valahogy mégsem láttam meg benne elsőre azt, hogy valóban jó szórakozást nyújt majd, azt meg végképp nem, hogy lebilincselő lesz.
Egy francia író tolllából megírt izgalmas regény a Francia Riviérán. Valószínűleg ezt írnám kezdő mondatnak, ha mindössze egy valóban izgalmas regényt olvastam volna egy francia író tollából. Ez a könyv azonban most számomra többet is jelentett.
Marlenka imádja a nárciszt. Nem csak a virágot. Bár már három felnőtt gyereke van, vonzza magához a narcisztikus személyiségeket, és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon nekik. De vajon miért viselkednek furcsán Marlenka gyermekei? Miért tör az asszonyra rosszullét a Városmajor egyes pontjain?
1962 júliusában egy fiatal szerelmespár az esküvője napján megérkezik egy tengerparti hotelbe. Minden tökéletesnek látszik - a kilátás, a pazar vacsora, a finom bor -, a fiú nem sejti, hogy a lány szörnyű titkot hordoz.