Marlenka imádja a nárciszt. Nem csak a virágot. Bár már három felnőtt gyereke van, vonzza magához a narcisztikus személyiségeket, és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon nekik. De vajon miért viselkednek furcsán Marlenka gyermekei? Miért tör az asszonyra rosszullét a Városmajor egyes pontjain?
Finy Petra írói munkássága nem volt ismeretlen előttem, régebben elsősorban a gyerekkönyvei miatt figyeltünk fel rá, de jó pár évvel ezelőtt olvastam a Madárasszony című regényét, és már akkor is nagyon megfogott az a különös történet.
Csakúgy mint most Marlenka története, amely úgy szippantott be, hogy szivacsként ittam minden egyes sorát. A könyv egy identitás és családregény, amely sokkal többről szól, mint elsőre gondolnánk.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent Marlenka című könyv szerintem egy rendkívül szép ívű regény, amely gyönyörűen építkezik és egyre többet értünk meg Marlenka családjának érzéseiből.
Marlenka és három felnőtt gyermeke ugyanis a tudta nélkül magában hordozza a családjuk korábban átélt tragédiáit. Marlenka a fiatalon meggyilkolt édesanyja terhét cipeli magában, ami átgyűrűzik a lányára, Pannira is, aki rémálmokkal küzd, olyan eseményeket álmodik, amiket csak a nagyanyja élhetett át.
Marlenka másik kedvenc reggeli útvonala nem a Városmajor utcán keresztül vezetett le. ... Átvágott a Maros utca irányába. Erre valójában teljesen felesleges volt jönni. Mégis kétnaponta idezarándokolt. ... Aztán elment a rendelőhöz. Nem tudta, miért, de mindig oda kellett mennie. Mivel itt is hamar elkezdett szorítani a szíve, már taktikusan egy fa mellé állt be.
A legidősebb fiú, Ferenc feloldhatatlan dühöt hordoz magában, a legkisebb gyermek, Fülöp pedig időnként kilép a való világból, hogy a saját világában időzzőn. Emellett Marlenkát még kísérti egy beteljesületlen szerelem is Dr. Dobos személyében. A legérdekesebb figura talán mégis Cipzár, a Városligeti bandavezér, aki megannyi fizikai sérülése mellett jócskán hordoz magában lelki sérüléseket is, s az egyik legnagyobb lelkifejlődésen megy át Marlenka lányának segítségével, s így segítve Pannin is.
Ez volt az a pillanat, amikor Cipzár kétségbeesett, és életében először fogalma sem volt arról, hogy mit is csináljon, vagy mondjon. Soha nem érzett még ilyen bizonytalanságot. Panni, akinek macskaszeme egyszerre árasztotta a megfoghatatlan nyugalmat és az érthetetlen riadságot, meglátta azt, amit mások nem.
A történet előrehaladtával sok apró részlet a helyére kerül a család életében, egymást segítve szabadulnak meg a démonaiktól, és a tengernyi félelem, rossz emlék, tragédia és a múlt sötét árnyai a könyv végére szertefoszlanak.
Az emberi érzések, a családunk által ránk szálló lelki örökség nagyon fontos szerepet kap a regényben. Finy Petra hihetetlen érzékkel ír az emberi kapcsolatokról. Igazán jól jeleníti meg az emberek legbensőbb gondolatait is. Egy-egy szereplővel szinte együtt vívjuk a lelki tusát, ugyanakkor valahogy mégis kívülállókként szemlélhetjük a sorsuk alakulását.
Számomra egyébként kifejezetten könnyű volt ráhangolódni a szereplők lelki világára és az írónő által megteremtett világra is.
Őszintén mondhatom az idei évben olvasott könyveim közül az egyik legnagyobb élményt nyújtotta a könyv. Úgy éreztem végig mintha ezt a könyvet nekem írták volna.
Finy Petra: Marlenka, Athenaeum Kiadó, 2019
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.
