Sarah Crossan regénye, a Darázsfészek pontosan ezzel a szituációval kezdődik. És ha ez még nem lenne elég, hagyatéki ügyvédként Ana kénytelen lesz a szeretője végrendeletét intézni, vigasztalni az özvegyet. Miközben ő maga is vigaszt vár, de senki nem tudja, hogy min megy keresztül. 

Lassan bontakoznak ki a viszony részletei a regény lapjain.

A szerző ugrál múlt és jelen között, bár ez csöppet sem zavaró, végig jól lehet követni az eseményeket. Így tárul fel a kapcsolat alakulása, a szereplők egymás iránti érzései. A jelenben pedig a feleség és a szerető között furcsa barátság szövődik. Egyikük tudja, hogy mindketten ugyanazt a férfit szerették, de vajon a férfi melyiküket szerette igazán?

A szűk hotelekben töltött éjszakák, a zsúfolt kávézókban lévő találkák, a rövid üzenetek és titkos telefonok egy csodálatos szerelem képét festik le, de a szerelmesek a nap végén mindketten más - más családhoz térnek haza.

Megmondom őszintén, hogy egyelőre nem tudtam teljesen megemészteni a könyvet, annyira megdöbbentő volt.

Tudjátok, ez az a történet, ami még napok, hetek múlva is ott kavarog benned, és vissza -vissza gondolsz egy-egy részre.

Ez az a történet, ami még napok, hetek múlva is ott kavarog benned...

Az biztos hogy ez nem egy mindennapi sztori.

Elképzelésem sincs mit tennék egy hasonló szituációban. Egyszerre nehéz és könnyű beleképzelni magunkat Ana helyzetébe. Borzasztó lehet megküzdeni a gyászával úgy, hogy nem beszélhet róla senkinek.

Nagyon érdekesek a karakterek, miközben teljesen hétköznapiak a szó jó értelmében. Lehet, hogy mi is ismerünk egy Ana-t és Connor-t a környezetünkben.

Az írónő remekül használja az érzelmek teljes arzenálját, ahogyan elmeséli a szerelmük történetét. 

A regény egyébként rettentően olvasmányos, én fél nap alatt olvastam el. Annyira beszippant, hogy folyamatosan fenntartja a figyelmet, és minél előbb szeretnéd megtudni hogyan alakul a szereplők sorsa. 

A végső tanulságot sem igazán tudom megfogalmazni, mert a téma annyira megosztó  és közel sem mindennapi ez a regény szerintem, hogy nehéz - legalább is a számomra - a konklúziót levonni.

Mindezek ellenére miért ajánlom akkor mégis elolvasásra?

Az olvasmányossága mellett leginkább azért, mert egy olyan nézőpontra világít rá a szerző, ami semmiképpen sem mondható mindennapi regény témának, holott a mindennapok része. Sok ember járhat ebben a cipőben, még ha senki más nem is tud róla. Az egész történet rendkívül valóságos, életszerű, és még akkor is bele tudjuk valamennyire képzelni magunkat a szereplők helyzetébe, ha tőlünk távol áll egy ilyen viszony.

Egyszóval, ez egy remekül megírt regény, amit mindenképp érdemes elolvasni.

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon  valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.