Eleanor Oliphant története egyszerre megmosolyogtató és szívfacsaró. S habár 1 évet várt a polcomon, hogy elolvassam, Eleanor Oliphant végül belopta magát a szívembe. 

Eleanor okos nő, viszont rengeteg trauma érte gyerekkorában és ezért bezárkózott a saját világába. Amiért mindenki egy kicsit dilinyóskent tekint rá. Pedig egyáltalán nem az, hanem egy érzékeny, vicces nő, akinek nagyon is meg van a magához való esze.

Mindezek ellenére nem igazán bővelkedik társas kapcsolatokban, a munkahelyén sincs igazán jóban egyik kollégájával sem. 

Élete igencsak egysíkú, a napjai szinte pontosan ugyanúgy telnek el.

Míg egy  napon el nem romlik a számítógépe, és kénytelen egy IT-s kolléga segítséget kérni.

Aki aztán akarva- akaratlanul végül olyan folyamatokat indít el Eleanor életében, amik fenekestül forgatják fel a lány világát. 

S míg barátságuk lépésről-lépésre alakul ki, addig Eleanor is szépen lassan kezd kibújni a csigaházából. Megismerhetjük egy olyan oldalát is, ami mélységes szimpátiát ébreszt bennünk. Csak úgy mint Raymondban. Aki végül nem csupán megmenti Eleanor életet, hanem elvezeti a gyógyulás felé vezető útig.

"Csodálkozva állapítottam meg, hogy tulajdonképpen szívesen ebédelnék Raymonddal, és kifejezetten jólesett a meghívása. Már volt is "szokásos helyünk"!"*

Ám ezt az utat Eleanornak egyedül kell megtennie, igaz Raymond teljes mellszélességű támogatása mellett. És kiderül, hogy Eleanor Oliphant valójában nincs is egyedül, csak eddig nem tudta hogyan kapcsolódjon az emberekhez. Raymond ebben is segít neki és Eleanor már nem az a fura lány akinek a regény elején megismertük.

Hatalmas lélektani fejlődésen ment keresztül, hogy a külső megjelenését ne is említsük. Ő tényleg megharcolt a démonaival és úgy tűnik nyert.

Hiszen a könyv végére együtt drukkolunk neki a partvonalról, hogy elmondhassa: Eleanor Oliphant köszöni, jól van!

Ez egy fantasztikusan megírt regény tele humorral és iróniával, de közben tele mélységes fájdalommal is. Ám szerencsére egy jó adag bátorsággal és a tudattal, hogy van legalább egy barátunk, akinek fontosak vagyunk: legyőzhető a fájdalom és kiderül, hogy mindig van napos oldal.

Eleanor Oliphant története még egy fontos dolgot megtanít nekünk, mégpedig, hogy időnként muszáj bátornak lennünk és kilépnünk a komfortzónánkon kívülre, hogy az életünk új szakaszba léphessen. 

Mindenkinek jó szívvel ajánlom aki egy szórakoztató, de közben nagyon is fontos témáról szóló könyvet keres.

*216. oldal

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van, Ventus Libro Kiadó, 2017, Fordította: Szalai Virág

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon  valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.