Mit tennétek, ha visszamehetnétek az időben az életetek egy adott napjára? Visszamennétek? És melyik lenne az a nap, amit újra ( akár újra és újra) élnétek?

Másképp csinálnátok valamit? Megváltoztatnátok a múltat, hogy a jövő is más legyen?

Emma Straub könyvének főszereplője, a new york-i Alice egyedülálló, gyermektelen, ám életével látszólag elégedett nő. Egy magániskolában (a saját volt iskolájában) a felvételi irodában dolgozik. Apja, híres író, aki régóta kórházban van, haldoklik. Alice napjai az iskola – kórház – otthon háromszög között telnek, az élete mondhatni unalmasan eseménytelen.

Alice a negyvenedik születésnapján egy félresikerült születésnapi köszöntés után akaratlanul is a régi házuknál találja magát, ám nincs nála kulcs. Úgy dönt hajnalig lepihen a ház szerszámos kamrájában, ám másnap reggel bent ébred a régi szobájában.

A furcsaságok azonban csak most kezdődnek, ugyanis újra 16 éves, és kamaszként az apjával él, éppen a tizenhatodik születésnapjának reggelén ébred fel.

Az első kétségbeesések után próbál rájönni, hogy mi történt vele, hogyan juthatna vissza az eredeti életébe. Ám egy ponton úgy dönt elkezdi élvezni a helyzetet, és megpróbálja kihozni belőle a lehető legjobbat. Ezért amit a korábbi 16 éves Alice nem tett meg, vagy másképp tett, azt ő most megteszi.

A döntése viszont következményekkel jár.

Újra és újra visszatér a tizenhatodik születésnapjához, és keresi a megoldást, amivel meg tudná menteni az apját, és közben a saját életét is boldogabbá tenné.

Ám sajnos, az élet nem ilyen egyszerű, még akkor sem, amikor egy fantasztikus regény főszereplői vagyunk. Néha vannak dolgok, amiket nem lehet megjavítani, akárhogyan is próbáljuk. Nincs megoldás, akárhányszor is próbálkozunk. A könyvnek ez az egyik nagy tanulsága: lehet, hogy mindent megtettünk százszor, ezerszer, de van amin nem fogunk tudni változtatni.

A másik nagy konklúzió, hogy néha a boldogsághoz vezető út az orrunk előtt van. Csak nem vesszük észre, mert egy másik, boldognak hitt ösvényt kergetünk és közben folyamatosan elszalasztjuk a felismerést.

Én egyébként kifejezetten kedvelem az ilyen típusú könyveket, ahol a saját életünkre kivetítve is ad bőven gondolkodnivalót a történet. Hiszen akaratlanul is eljátsszunk a gondolattal akár nap, mint nap, hogy mi lett volna ha ekkor és ekkor másképp döntöttünk volna.

Emma Straub stílusa is igazán tetszett, nagyon olvasmányos, könnyedén magába szippant nemcsak a történet, de az is, ahogy meg van írva. Az ilyen könyveket szoktam életszagúnak nevezni.

Kifejezetten ajánlom, ha szeretitek a valóságtól elrugaszkodott történeteket (hiszen az időutazás mindenképp az) mélyebb, komolyabb mondanivalóval, amin még napokkal később is törtheted a fejed.

Mert ez a könyv pontosan ilyen. Mégis könnyed és magával ragadó.

Ha felkeltette az érdeklődéseteket, a könyvet itt tudjátok megvásárolni: Emma Straub: Holnap ilyenkor, 21. Század Kiadó, 2023