Ez az izlandi apokaliptikus regény olyan kérdéseket vet fel, amit mindannyiunknak érdemes átgondolni, mert habár ilyen eset talán nem fog előfordulni velünk, a jelenlegi mindennapok is nehéz helyzet elé állítják az embereket.

Mégis, miközben nap mint nap olvasom a híreket, folyamatosan ez a regény jár a fejemben, ezért úgy döntöttem írok róla ajánlót, mert érdemes lehet elolvasni most akár többeknek is.

A regény egy olyan disztópia, amit egyikünk sem szeretne átélni, és már akkor José Saramago: Kőtutaj című könyve jutott az eszembe róla, amikor még csak terveztem, hogy megrendelem A szigetet.

A történet szerint egyik nap az izlandi nép úgy ébred fel, hogy az éjszaka folyamán teljesen elvesztették a kapcsolatot a külvilággal. Nem érkeznek repülők, se hajók, nincs telefonvonal külföldre, nem működik az internet, és nem tudják mi lesz azokkal a hajókkal és repülőkkel, amik már elindultak.

Először a tenger alatti kábelek meghibásodására gondolnak, de ahogy telnek a napok, egyre világosabbá válik, hogy valami másról van szó. Mivel nem tudják mi okozhatja ezt a problémát, nem is tudják orvosolni. Az általuk addig ismert világ megszűnik létezni, s Izlandon, az egyik legszervezettebb országban egyik napról a másikra  káosz alakul ki. Rövid időn belül az állam, a jog és a társadalom építményei is repedezni kezdenek.

Mivel Izland aktuális miniszterelnöke éppen külföldön ragadt, ezért a belügyminisztere helyettesíti, aki először próbálja megfelelően kézben tartani a helyzetet, idővel azonban belátja, hogy nem tehetnek semmit igazán. Nincsenek gyógyszerek, fogy az ennivaló, lázadások törnek ki, és mindenki úgy próbál boldogulni ahogyan csak tud.

A gyógyszerek hiányán kívül az import áruk elmaradása az egyik legnagyobb probléma, ezért kezdetben megpróbálják feléleszteni a mezőgazdaságot és a halászatra támaszkodni, de rengeteg addig nem sejtett problémával kell szembenézniük. Az emberek egyre elkeseredettebben próbálnak túlélni, és ehhez már egymást sem kímélik.

A történetet nagyrészt Hjalti Ingólfsson szemszögéből, és visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, valamint a hozzá valamilyen szinten közelálló emberek elmondásából. Hjalti újságíró és történetesen a belügyminiszter, majd a történtek utáni miniszterelnök Elín Ólafsdóttir régi barátja. Így Hjalti valamennyire kivételezett helyzetben van, hiszen hamarosan bejáratos lesz a parlamentbe, mint tudósító. Elínnek köszönhetően kiváltságosabb dolga van ugyan akár élelmiszerek terén, akár ha intéznie kell valamit, mindazonáltal hamarosan rádöbben mennyire nem vezet ez sehova.

Rendkívül érdekes problémát vet fel az írónő, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve olyan katasztrófákra, amik alapjaiban változtatják meg teljesen az életünket. A pánik, a kilátástalanság és a bizonytalanság érzése megrendítik az embereket. Egy olyan dolog veszi kezdetét Izlandon, amikor "leszakadnak a világról", amit sokan nem élhetnek túl, de mindig vannak akik megtalálják a megoldást a túlélésre.

A szerző egyébként maga is újságíró, és az Izlandi Televízió munkatársa.

Sigrídur Hagalin Björnsdóttir: A sziget, Cser Kiadó, 2019, Fordította: Patat Bence

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon  valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.