Amikor meghallottam, hogy Collins megírta az Éhezők Viadala előzményregényét kifejezetten izgatott lettem. Annak idején emlékszem nagyon gyorsan olvastam el egymás után mind a három részt, szerettem őket, ezért nagyon vártam, hogy végre kezembe vehessem az Énekesmadarak és kígyók balladáját, ami magyarul az Agave Kiadónál jelent meg májusban.

Az előzményregény jóval Katniss-ék előtt játszódik a 10. viadal idején. Ekkor még igencsak kezdetlegesek a viadalok, hiszen a történet szerint pár évvel a háború után járunk, és (mint az Éhezők Viadalából is kiderült) a Kapitólium a körzeteket az Éhezők Viadalával bünteti minden évben. A versenyzőket marhavagonokban szállítják a körzetekből a Kapitóliumba, ahol pedig a régi állatkert majomketrecében tartják őket a Viadalig.

A háború nyoma mindenkiben élénken él és mély nyomokat hagyott. A Kapitólium egy része azóta sem épült újjá, sok helyen látszik még a bombák nyoma, az emberek egy része a Kapitóliumban is éhezik. Csakúgy mint a tekintélyes múltú Snow család.

A majdani Snow elnök életébe itt csatlakozunk be: Coriolanus 18 éves ifjú, az Akadémiára jár és a Viadal történetében először a kiválasztottak mellé mentort jelölnek ki az Akadémia diákjai közül. Coriolanus megalázó módon egy 12. körzeti lányt kap maga mellé, akivel esélye sincs megnyerni a Viadalt és az egyetemre vezető utat.

Sorsuk több szempontból is összefonódik és olyan tettekre készteti a fiút, amit lehet, hogy a mentorság nélkül soha nem tett volna meg.

A szerző egy olyan jellemrajzot írt Coriolanusról, amiből megértjük, hogy hogyan vált egy "ártatlan" 18 éves fiúból az a kegyetlen Snow elnök, akit az Éhezők Viadala trióligából megismerhettünk.

Könnyen elképzelhető, hogy ha nem osztják be mentorként a Viadalra, ha nem kell dr. Gaullal és Highbottom dékánnal - a Viadal megalkotóival -  együtt dolgoznia az Éhezők Viadala népszerűsítésénél, nem ugyanaz a Coriolanus Snow vált volna belőle, mint akit később megismerhettünk.

Ám a hó mindig felül landol.

És ez tökéletesen igaz az egész jellemfejlődésére is. A regény elején még viszonylag szerény Coryo teljesen átalakul. Mondhatnánk, hogy csak a körülmények hatására vált olyanná, amilyennek végül megismertük, de talán mindig is benne volt ez a jellem. Erre akkor jövünk rá, amikor Lucy Gray-el összevesznek a 12. körzetben. Ott kezd körvonalazódni, hogy teljesen másképp látják a világot, mégha az első szerelem íze meg is részegíti egy ideig Coriolanust. Ezek után egy kicsit meg is lepődtem, hogy mégis elszökik a lánnyal, ám a szökés végkifejletén már látszik, hogy Coriolanus végérvényesen elindult a Snow elnökké válásának útján.

A regény egyébként azonnal beszippantott, ahogy kinyitottam a könyvet. Ugyanaz a gördülékeny stílus, ugyanolyan könnyen olvasható mint a trilógia többi részt és rögvest Panemben találjuk magunkat.

Rengeteg mindent megértünk a későbbi Viadalokkal kapcsolatban, megismerjük a fecsegők és fecsegőposzáták történetét, hogy a Kapitóliumban is vannak, akik nem értenek egyet a Viadalok értelmetlen öldöklévésel, de a hatalom mindezek felett áll. A Kapitólium nem élhet a körzetek nélkül, viszont teljesen uralni akarja őket. Egy kapitóliumi sosem fog tudni beilleszkedni a körzetekbe és ez fordítva is igaz, ezt Sejanus példája kiválóan bemutatja. És természetesen fény derül Snow elnök rózsáinak előzményeire is.

Összességében nagyon jó kis előzményregényt olvashatunk az Éhezők Viadaláról. Az Énekesmadarak és kígyók balladája sok mindent világosabbá tesz a viadalokkal és a nagyjából 60 évvel későbbi történésekkel kapcsolatban.

Az Éhezők Viadala filmsikerei után már bejelentették, hogy az Énekesmadarak és kígyók balladáját is megfilmesítik, amiben Suzanne Collins executive producerként működik majd közre.

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Agave Könyvek Kiadó, 2020

Fordította: Farkas Veronika

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon  valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.