Megdöbbentő és gyönyörű regény a tiltott szerelem erejéről.
Számítanak-e országhatárok, származás, családi, valamint társadalmi megítélés a szerelemben? Számos történetből tudjuk, hogy nem. Dorit Rabinyan regényében sem.
A történet szerint 2003-ban járunk New Yorkban, ahol Liati az izraeli lány és Hilmi a palesztin fiú "tiltott" szerelmét követhetjük nyomon. Liati egyetemi ösztöndíjjal tartózkodik New Yorkban, ahol a tehetséges Hilmi is próbál hírnevet szerezni festőként. Egy közös ismerősüknek köszönhető találkozás és az együtt töltött este után szenvedélyes szerelem szövődik köztük, holott mindketten tudják, hogy kapcsolatuknak nem lehet jövője.
... azt gondolod a tiltott gyümölcs az oka mindennek. A tiltott gyümölcs, amely mindig édesebb. A szabadság mindent átható érzése. A titkos győzelem érzete, amely elhatalmasodik rajtunk, amikor kilépünk az utcára, s amikor összebújva sétálunk, névtelenségbe burkolódzva, ketten az óriási, arctalan tömegben. Manhattan nyüzsgő rengetegében...
Kicsit több, mint fél év jut nekik New Yorkban, a szabadság városában, hogy aztán a lány visszautazzon majd Tel-Avivba, és ott folytassa korábbi életét, Hilmi pedig egy jelentős festmény sorozaton dolgozik épp, a kék mindenféle árnyalatát festi meg különböző képeken. Napjaik nagy részét együtt töltik, rengeteg mindent megosztanak a másikkal, mégis vannak egyenlőtlenségek a kapcsolatukban.
Ez a történet azonban nem csak egy egyszerű szerelmi történet, a két ország között húzódó ellentét köztük is megjelenik, hiába "azonos földön" nőttek fel, nem beszélik egymás nyelvét és a társadalom egymás ellen hangolta őket, amely heves vitákat szül kettejük között. Szerelmük mindenezek és családjaik nemtetszése ellenére is kitart.
A könyv címe nem véletlen egyébként, többször is utal rá a szerző, hogy valamit visz a víz, Hilmi több festményén is megjelenik ez a képsor ami a regény végén is meghatározó lesz majd.
A szöveg lendületes és nagyon jól olvasható, folyamatosan fenn tudta tartani a figyelmem, s mivel nagyon olvasmányos, ezért gyorsan is haladtam vele. A közepén volt egy rövidebb rész, ami számomra unalmas volt, amikor több politikai téma előtérbe kerül, felizzik egy kicsit az izraeli-palesztin vita a szereplők között, de szerencsére a szerző nem vitt bele túl sok politikai részt, így teljesen magával ragadott.
Annál több szenvedélyes, viharos ám mégis csodaszép képet élhetünk át együtt a szereplőkkel, szinte ott járunk velük New York utcáin, majd amikor Liat hazatér, Tel-Aviv és Rámallah utcán is.
A fülszöveg alapján egyébként teljesen másra számítottam, úgy érzem az egy kicsit hatásvadászra sikeredett, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) nagyon tetszett a könyv.
A történet egyébként bizonyos mértékben életrajzi, ihletésű ugyanis alapját az izraeli írónő és palesztin festőművész férjének a kapcsolata adja.
Dorit Rabinyan: Visz a víz, Európa Könyvkiadó, 2019
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.
