Claire Keegan előző könyve, az Ilyen apróságok után alig vártam, hogy megjelenjen az ír szerző új könyve. Már akkor is éreztem, hogy egészen különleges szerző soraihoz van szerencsém, és most e kötet elolvasása után sem változott a véleményem. Sőt!
A Már későn fülszövege alapján is sejteni lehetett, hogy ez a könyv is bizony visz majd magával, csakúgy, mint az előző. És valóban nem csalódtunk, ha erre számítottunk, holott ebben a kötetben három kisebb írás kapott helyet, és hiába klisé, tűpontos mindegyik.
Mindegyikben van ugyanis valami megfoghatatlan, mégis végig érezzük, hogy ez így tökéletes. Minden szó, minden jelenet a helyén van.
Mindhárom novella kicsit nyomasztó, kiváltképp az utolsó, mintha sötétben lappangó titkok előbukkanására várnák, és mindegyik írásban valamilyen módon meg is kapjuk a "csattanót". De vajon erre számítottunk?
Be kell valljam az első írásnál még nagyjából éreztem, hogy valami hasonló végkifejlet vár majd.
A másik kettő már kicsit zavarba ejtően felborítja az ember lelkivilágát. Felborzolja a kedélyeket és rengeteg utó gondolkodásra késztet. Még hetekkel később is vissza-visszatérnek a gondolataim egy-egy jelenetre, egy-egy sorra.
Mindhárom írás egy női sorsot beszél el más-más módon. De mindegyik történet fő kérdésköre, hogy különböző okokból mennyire kiszolgáltatott lehet egy nő.
Micsoda szörnyű alak! Micsoda szörnyű, dühöngő alak, gondolta, amikor bezárta az ajtót. Eszénél van ez egyáltalán? És ő mit strapálta magát... A tortára nézett, és legszívesebben kidobta volna a pasas után az ablakon. De inkább berakta a hűtő mélyére, és töltött magának egy pohár bort. (76. o.)
Írhatnám, hogy a nők nehéz sorsa jelenik meg a három történetben, de inkább az egész társadalomra jellemző empátia hiánya, önzés és emberi kicsinyesség mutatkozik meg. Kiváló társadalmi kórrajz, mellbevágó és egyszerre magával ragadó.
A nyomasztó és néhol elkeserítő részek ellenére is azt gondolom, hogy zseniális írások ezek. Azt hiszem, ha Keegan 800 oldalon keresztül írna ugyanebben a stílusban, azt is szívesen olvasnám.
Sokadjára is csak ismételni tudom önmagam, Keegan könyvei egyszerűen nem mennek ki az ember fejéből és sokáig velünk maradnak. (Sally Rooney könyvei jutottak eszembe, olvasás közben, akit szintén nagyon kedvelek.)
Szóval ha ti is szeretnétek egy olyan könyvet olvasni, aminél zsigerileg érzitek, hogy minden a helyén van, és igazán mélyre megy majd, a kiváltott hatás pedig sokáig veletek marad, akkor a Már későn pontosan egy ilyen könyv. Nem finomkodik, nem rejt semmit véka alá, hanem szinte egy szikláról a habos tengerbe ránt magával és reménykedhetsz, hogy nem zúznak össze a kövek vízbeéréskor.
A könyvet, a 21. Század Kiadónál tudjátok megvásárolni: Claire Keegan: Már későn
Ha pedig tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.
