Könnyedén azt gondolhatnánk, hogy ez egy klasszikus karácsonyi történet, ami egy ünnepi partiról szól.
Ez a könyv azonban sokkal, de sokkal több annál.

És még csak nem is kifejezetten karácsonyi könyv.
Amikor Declan Lorne, az utolsó ír lovag váratlanul jobblétre szenderül, az ősi cím vele együtt száll a sírba, birtokán pedig, amely az ország vad, délnyugati partvidékén található, három lánya osztozik. Az idősebb lányok, Ottie és Pip várakozásaiknak megfelelően kapják meg örökségüket, azonban mindenki meglepetésére - és csalódására - a legkisebb lány, a család fekete báránya, Willow örökli magát a kastélyt.

Miért Willow kapta a kastélyt? - Foglalkoztatja a család többi tagját, holott mindannyian tudják, hogy Willow hátára púp a kastély. Ám a könyvnek nem ez az egyetlen megválaszolandó kérdése, és ahogy szépen lassan közeledünk a történet végéhez sokkal árnyaltabb képet kapunk az egész családról, mint amit elsőre gondolnánk.

Oldalról-oldalra, sorról-sorra bontakozik ki a Lorne család története, ami sokkal összetettebb, mint a fülszöveg alapján elsőre számítunk rá. Ahogy haladunk a történetben, úgy nyílnak meg a Lorne lányok előttünk, úgy ismerjük meg őket centiméterről centiméterre araszolva az életükben.
Természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Egyszerre küzdenek a megélhetésük, a történelmi otthonuk megmentése és a családjuk összetartásán.

Ottie, a legidősebb nővér látszólag elégedett az életével, a birtok tengerparti részén él, és van egy titkos kapcsolata, de a barátjával szeretik egymást. Ám az életében minden csak látszat, a valódi szenvedélyét, a festést, habár önszántából, de az apja kedvéért abbahagyta, a barátja házas, és sokkal idősebb nála, és eddig még nem hagyta el a feleségét.

Pip, a vadóc, fiús lány, a lovak szerelmese, ezért apja ráhagyta az istállót és a lovakat. Pip többször sodorja veszélybe az életét, hogy megmentse a számára fontos dolgokat, és embereket. Senkit nem enged közel magához imádott lovain kívül, és látszólag nehezen tud felülkerekedni a régi sérelmein, ezért gyakran dacos azokkal akik szeretik őt.

Willow pedig évekkel ezelőtt elmenekült a családi birtokról egy sötét titok miatt, ami ráadásul a szüleitől való elhidegülésének is az okozója.

A titkaikra azonban sorra fény derül: Ottie, Willow és Pip számára egyetlen kérdés marad - képesek lesznek arra, hogy a jövőjüket egyengessék? Ehhez ugyanis egyszer s mindenkorra el kell engedniük a múltat.

A karácsonyi parti egyetlen hónap történéseit meséli el, azonban ez idő alatt hatalmas fejlődésen mennek keresztül a szereplők. Szinte mindegyikük új emberként várja a karácsonyt, és nem mellesleg mindhárom lányra rátalál a szerelem is.
Apjuk még halála után is gondoskodik a karácsonyi meglepetésükről, mindannyian az oly vágyott ajándékot találják a fa alatt.

Sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint reméltem. Egy könnyed karácsonyi történetre számítottam, ehelyett mélységek és magasságok voltak, és olyan jellemfejlődés, amit öröm volt végigkísérni a lapokon. Egy pillanatig sem untam, olvasmányos és igazán szívmelengető a Karácsonyi parti.

Jó szívvel ajánlom az év bármely részében, ha szeretitek az olyan családi történeteket, amelyekben semmi sem magától értetődő, ahol meg kell dolgozni a boldogságért, de aztán az végül eláraszt bennünket. Mert Karen Swan könyve szerintem pontosan ilyen.

A könyv, a 21.Század Kiadónál jelent meg, ahol meg is vásárolhatjátok: Karen Swan: Karácsonyi parti