Mindannyiunkban él egy kép az indiánokról, általánosságok, csupa sztereotípia, ami valójában nagyjából a filmkészítők által megálmodott kép csupán.

A valóság azonban totálisan messze helyezkedik el ettől, ezt Tommy Orange regénye után biztosan állíthatom. Természetesen nekem sem volt, sőt, most sincs fogalmam arról, hogy milyen lehet indiánként élni, ez a regény viszont igencsak árnyalta azt a képet, ami eddig bennem élt.

Egy bámulatos, átütő erejű valóban kultikus regény a Sehonnai. Ezt bátran kijelenthetem, ugyanis olyan mély betekintést enged a mai modern kor Amerikájába, ahol őslakos indiánok élnek a fehérek között, de sosem élhetnek fehérként, és habár ez a regény teljesen a mindennapok korrajza, százszázalékosan átitatja a múlt.

Egy olyan múlt, ami fenekestül felforgatta az őslakos indiánok életét, és a mai napig viselik ennek minden következményét, a vérükben van, és generációról generációra öröklődik a rengeteg átélt trauma. Sokan közülük nem is tudnak mit kezdeni ezzel, és az életük sosem folyhat ugyanabban a mederben, ahol kellene.

Fontos, hogy úgy öltözzön, mint egy indián, úgy táncoljon, mint egy indián, még ha csak színjáték is, még ha végig csalónak érzi is magát, mert ebben a világban csak úgy lehet indiánnak lenni, ha indiánnak néz ki és úgy viselkedik. Ezen múlik indiánnak lenni vagy nem lenni.

A történet szerint tizenkét indián igyekszik az oaklandi pow-wow-ra, az észak-amerikai indiánok nagy összejövetelére, hogy aztán azon a sorsszerű napon mindannyiuk élete összekapcsolódjon. Bár már előtte is összefonódott, ebbe azonban a történet előrehaladtával nyerünk csak igazán betekintést. Mindenki kapcsolódik szinte mindenkivel, sokszor még ők sincsenek tudatában ennek, a pow-wow köti össze végérvényesen azokat a szálakat, amelyek egyébként is láthatatlanul már egymáshoz láncolták őket. A drámai végkifejlet megdöbbentő ugyan, de számítani lehetett rá és egy kicsi űrt hagy az emberben ahogy becsukja a könyvet.

Be kell valljam a fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. Azt nem mondom, hogy nem tetszett, inkább csak egyszerűen másként képzeltem el. Így utólag is elgondolkoztat. Azt kijelenthetjük, hogy ez nem egy vidám regény, épp ellenkezőleg, mégis folyamatosan fenn tudja tartani a figyelmet, és tudni szeretnénk hogyan alakul a szereplők további sorsa. 

Összességében tetszett a könyv, mert egy olyan ismeretlen világba kalauzolt el, amibe máshonnan nem láthatunk be csakis egy bennfentes tollából, aki maga is indián. Ugyanakkor el is szomorító ez a történet, hiszen minden szereplő hordoz magában annyi fájdalmat, ami egy regényre is bőven elég lenne. És ők tizenketten vannak. Ennek ellenére mindenképpen ajánlom, mert egy sajátos világban találhatjuk magunkat, folyamatosan sodródva az eseményekkel.

Tommy Orange: Sehonnai; 21. Század Kiadó, 2019, Fordította: Pék Zoltán

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon  valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.