Egy ideje szemeztem már ezzel a könyvvel, mielőtt megvettem volna és mivel nagy várakozás előzte meg amikor megjelent, és mindenki dicsérte, ezért végül úgy határoztam, hogy én is elolvasom.

Valójában be kell vallanom, hogy töprengtem az elején, hogy valóban érdemes-e belekezdenem, mert nem éreztem közel magamhoz a szereplőket. A történet maga csábított, érdekesnek tűnt, így elkezdtem, de a regény elején egy picit zavart, hogy nem tudom a tizenéves lányok helyzetébe képzelni magam. A történet azért vitt magával egy olyan végkifejlet felé, ami igencsak megdöbbentett, és ekkor már nem tudtam letenni, olyannyira magával ragadott. 

A könyv tizenéves lányokról szól, akik közül az egyik majdnem meghal a jeges folyóban. Nem emlékszik rá, hogy mi történt, ezért pszichoterápiára jár, és ahogy haladunk előre az időben és a történetben, úgy derül fény szépen lassan mindenre.

Ez volt az a könyv, ami az elolvasás után még napokkal is az eszembe jutott, folyamatosan ott motoszkált a gondolataimban.

Szabályosan bekúszott a bőröm alá, akár a jeges víz.

Az, hogy milyen cselszövéseket eszelnek ki ezek a tinédzserek, hogy mennyit ármánykodnak, bosszút forralnak és  véghez is viszik mindezt, megpróbálva túljárni egymás és a felnőttek eszén is, valójában egy figyelmeztető jel is lehet, hogy mire képesek a mai "gyerekek" a figyelemért, és hogy mennyire el tudja torzítani a közösségi média a józan ítélőképességüket.

A két főszereplő lány Tasha és Becca szemszögéből figyelhetjük meg az eseményeket, és a regény első harmadában olyan egyértelműnek tűnik minden, de aztán a második harmadában kezdtek olyan irányt venni dolgok ami végül kiteljesedett egy meglepő befejezésben. Pinborough zseniálisan kanyarította a szálakat.

Lenyűgöző és egyszerre megdöbbentő ez a regény, és igencsak ad utána gondolkodnivalókat, nem hagyja csak úgy magára az olvasót, ráadásul a második fele a könyvnek már rettentően olvastatja magát, alig lehet letenni. Habár még nem olvastam korábban a szerző előző könyvét (Ne higgy a szemének!), de ezek után biztosan el fogom olvasni azt is, valamint az új regényét is (Ha addig élek is).

Sarah Pinborough: 13 perc, 21. Század Kiadó, 2017

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm ha hírét viszed, további friss tartalmakért kövess az Instagramon  valamint a Facebookon is, ahol még sok mindent megtalálsz.